Bakancslistás Balatoni Biciklizés

Mostanában divatos ekézni a Balatont az árak és az overturizmus miatt, összehasonlítgatni egyéb desztinációkkal. Most nem fogok beszállni ebbe a diszkurzusba és nincs is azzal baj, ha szolgáltatásokat összemérünk, de az elmúlt 3 napom egy olyan tényezőről szólt, ami jellemzően kimarad a számháborúból, ez a nosztalgia faktor.

Nem új keletű az elhatározás, hogy körbe tekerjem a magyar tengert, talán azt is mondhatnám gyerekkori álom, mégis e hétvégéig nem került rá sor. Valószínűleg most se lenne miről írnom, ha nem találok rokon lélekre. A hétvégén többször felelevenedett bennem (különböző előjelekkel :D ) az a tavalyi pillanat, amikor megszületett az elhatározás. Csutka pipa volt a számban és sörrel koccintottunk rá Andreával egy csónakázó tói láblógatás alkalmával.

A terveknek megfelelően pénteken Keszthelyen szálltunk le a vonatról ahová vasárnap délután érkeztünk vissza több, mint 200 km megtétele után. Visszatekintve nyugodtan mondhatom fogalmunk se volt mire vállalkoztunk. „Majd sörözgetünk itt-ott, majd este még csinálunk ilyen-olyan programot.” Ehhez képest már a balatonfüredi szállásunkra megérkezve úgy néztünk ki, hogy a Band of Brothers marketingese azért nem rakott volna minket borítóra, mert ezt azért mégiscsak túlzásnak érezné. És aki érezte már magát megalázva a lámpánál sportautós által, annak tudom ajánlani a balatonvilágosi Magaspartra vezető kaptatót, ahol motoros fűkaszával a hátán előzött meg egy másik biciklis.

Tekerés közben azonban (amikor épp nem felsőbb hatalmak szükségtelen emlegetése kötötte le a figyelmünket) mégis ezernyi emlék jött elő, ami ide köt minket. Nyári táborok, nyaralások, kompozások, legény/leánybúcsúk, éjszakai fürdőzések, kilátóban alvások.

A felvételek Canon Rp+Carl Zeiss 50mm 1.8-al és Iphone 13 Proval készültek.