Csak süssön a nap...

Teljesen természetes módon a szabadtéri fotózások alkalmával mindenki azt szeretné, hogy hétágra süssön a nap és csiripeljenek a madarak. Mindenki, kivéve a fotósokat, akik pontosan tudják, hogy a kemény erős fény ritkán a barátjuk. Ezért is szokott fordított irányba elindulni a megrendelő és a szolgáltató szája széle amikor megjelennek az első felhők az égen.

Ez a hangulat uralkodott múlt szombaton is az autóban, amikor úton voltunk lerobogni 2,5 órát Ausztriába a Grüner See felé. Megvolt már jóelőre az aggodalom, egy hete időjárás előrejelzéseket néztünk, dillemáztunk, hogy el kell-e halasztani a kreatív fotózást. Végül a radarképek, grafikonok, létrán egykedvűen ugráló békák forgatagából a D-napot előre jelző meteorológusok magabiztosságával megállapítottuk, hogy pont akkor fog elállni az eső mire mi odaérünk. Az ég nekem nem probléma, a sár a párnak nem probléma, szóval hajrá.

Mondanom se kell, hogy szinte végig esett az eső és amikor a felhős ég fotótechnikai előnyeiről beszélek én se arra gondolok, amikor az objektív frontlencséjén is „áll” a víz. Ezen a ponton felmerülhet mindenkiben a gondolat, hogy lehet most kéne feltartott kézzel hátrálni. Ilyenkor az ember igazából nem az elemekkel küzd, hanem magával, mert ha a hangulat elromlik akkor tényleg vége. Mi viszont nem hagytuk ezt és nem jöttünk el üres kézzel: