Legénybúcsú – Fotózás a magánéletben

Érdekes piaci rés is lehetne az esküvő köré szervezett fotós szolgáltatások forgatagában a legény/leánybúcsúk megörökítése is, hiszen itt aztán még illékonyabbak az emlékek. Más kérdés, hogy ezt nem mindig bánja az ember és talán ez is lehet az oka annak, hogy nem szerepel ilyen külön tétel a fotós ajánlatokban.

Az élet tavaly nyáron mégis úgy hozta, hogy fotós keveredett egy ilyen rendezvényre, mikor egy barátom meghívott a pulai legénybúcsújára. A vőlegény (aki egy rendkívül bűbájos ember és nem csak azért jellemzem így, mert ő csinálta ezt a weboldalt és még megvannak az admin jogosultságai....tényleg nem...*) barátai azt a tematikát találták ki, hogy híres gitárművész és stábjaként fogjuk artikulálatlan hangveréssel szórakoztatni az álmatlanságban szenvedő horvátokat. Ezen a ponton lehet fantáziátlansággal vádolni, de önként jelentkeztem a „Photographer” feliratú pólóért. Arra az esetre, ha valakiben ez mégis kétséget hagyna a beosztásomat illetően a nyakamba vettem egy Canon RP-t, RF 35mm f/1.8-as objektívvel és egy Godox v1 vakut diffúzorral. Alapból is szeretem ezt a kombinációt, vaku nélkül elfér a tenyeremben, könnyű és a 35-ös fix gyújtótáv pedig nem véletlenül kedvence a street fotósoknak.

Fotósok közt „megosztó” téma a magánéletben történő fényképezés. Van, aki úgy van vele, mint a nőgyógyász abban a bizonyos viccben és otthon max telefonnal kattintgat. De van, aki ilyenkor is rózsahimlőt kap, ha nem full frame szenzorra fotózz. Én magam az utóbbi táborba tartozom, aminek a hátterében kellemetlen dilemma áll: A „képzett fényképész által készített képet” akkor is „képzett fényképész által készített képként” ítélik meg ha azt egy lakatlan szigeten korhadt kókuszból faragott camera obscurával csinálja az ember miközben egyik lábával tengeri sünbe lépet a másikat meg leharapta egy kardfogú tengeri csillag. Márpedig a fotós nem állhat oda minden megtekintés mellé és nem ecsetelheti hosszasan, hogy a nyaraláson előkapom a telefont és lekattintom kép nem feltétlenül jellemzi az 5 lámpás stúdiómunkáját. Természetesen a való életben ez mindenhogy kompromisszumot kíván (ha valaki tényleg 5 lámpát visz a nyaralására arról nem blogbejegyzés készül, hanem zárójelentés) amivel még jelen tud lenni az ember az eseményen is de közben nem azon morog magában, hogy ha ezt meg azt még elhoztam volna stb...Nekem ez a kompromisszum a Canon RP a kis 35-össel.

A magánéletben fotózás másik sajátossága, hogy miután kiizzadtuk azt a technikai minimumot amivel még hajlandóak vagyunk mutatkozni az utcán is napszemüvegben nagy kalapban, akkor megkapjuk azt a kötetlenséget amit munka során ritkán. Ezt pedig sokszor receptre írnám magamnak is, hiszen ilyenkor kapjuk vissza azt a szabadságot, ami még mindenkinek megvolt az induláskor.

Ezen a ponton visszakellene kanyarodni az aktuális eseményhez de hát azért vannak itt a képek:

*De